|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.09. 21:00 - |
A csoportmérkőzések összefoglalóit tesszük fel ide, várjuk a hozzászólásokat!
Juvenito és Juventina |
[50-31] [30-11] [10-1]
F csoport-1. forduló
Ausztrália- Japán 3-1
Az F-csoport nyitómérkőzése két nagy stratéga összecsapását ígérte: az ausztrálok kispadján a holland Guus Hiddink, míg a japánokén a brazil Zico várta izgatottan az összecsapást. A „kenguruk” 32 éve nem szerepeltek világbajnokságon, ezúttal egy sikeres pótselejtezőnek köszönhetik a németországi részvételt, míg ellenfelük a legutóbbi vb társrendezője lehetett, sorozatban pedig már a harmadik vb-ről nem hiányoznak.
Hatalmas csata, a várt kemény játék és ausztrál helyzetek vezették fel a találkozót. A Socceroos támadója, Viduka kétszer is helyzetbe került, de Kavagucsi eszén nem tudott túljárni.
Az ázsiaiak főleg távoli lövésekkel próbálkoztak, de mivel ezek a kísérletek elkerülték a kaput, nem jelentettek igazi veszélyt Schwarzer kapujára.
Aztán a 26. percben egy furcsa góllal vezetést szereztek az ázsiaiak. Nakamura beadásnak szánt lövése utat talált az ausztrálok hálójába. Nem sok hiányzott az egyenlítéshez, azonban Vidukáék képtelenek voltak a kapuba találni.
Az iram továbbra sem csökkent, sőt! Felváltva forogtak veszélyben a kapuk, és bár az ausztrálok birtokolták többet a labdát, ám mindez csak meddő mezőnyfölény kialakításához volt elegendő.
Az első félidő végére maradt még egy-két kapuralövés, de újabb gólt egyik csapat sem tudott szerezni.
A félidőben egyik kapitány sem változtatott, így a második felvonásban a játék összképe is nagyban hasonlított az első félidőben látottakhoz. Talán az iram csökkent valamelyest, amit bátran írhattunk a fáradtság rovására.
A japán válogatott változatlanul a földön próbálta tartani a labdát és gyorsan, minél kevesebb érintésből fejlődtek fel az ellenfél kapuja elé. Jónéhányszor el is dönthették volna a mérkőzést második góljukkal, ám ígéretes, szemre is tetszetős kontráiknál az utolsó megoldás mindig rossznak bizonyult.
Hiddink kockáztatott, csereként két csatárt és egy támadó középpályást állított be a csapatába, amelynek meg is lett előbb a látszata, aztán az eredménye is.
A támadósor megerősítése jó ötletnek bizonyult - különösen Kennedy okozott sok gondot - egyre közelebb került az ausztrál csapat a japán kapuhoz, amelyet távoli lövésekkel és beadásokkal is veszélyeztetett. Érett az egyenlítés, ám a végén Kavagucsi hibája kellett az egyenlítő találat megszerzéséhez: egy bedobásnál bizonytalanul mozdult ki a kapujából a japán hálóőr, a labdát elvétette, így a lecsorgót Cahill az ötösről a hálóba vágta.
Az egyenlítő gól után a japánok mozgósították erőtartalékjaikat – a játékvezető nem adott meg nekik egy egyértelmű tizenegyest, majd ígéretes lövőhelyzetük is adódott -, mégis a lendületlen lévő ausztrálok szerezték meg az újabb találatot.
Ismét a csereember Cahill érkezett jókor a második hullámban, és Aloisi passzát 17 méterről okosan eltekerte a kapu jobb oldalába: a labda a kapufáról pattant a japán hálóba. Védhetetlen lövés volt. Majd a hosszabbításban egy másik csereember, Aloisi egyéni akcióból szerzett gólja eldöntötte a találkozót.
A két válogatott mérlege így abszolút döntetlenre áll: 11 meccsükön 4-4 alkalommal nyert mindkét együttes, míg három találkozó döntetlennel zárult. A gólkülönbség azonban az ázsiaiaknak kedvez: 16-14.
Utolsó meccsüket 2001. augusztus 15-én játszották, akkor japán 1-0-s félidőt követően 3-0-ra győzött.
Ausztrália első világbajnoki gólját, sőt mindjárt góljait szerezte Japán ellen, hiszen 32 évvel ezelőtt, Németországban mindhárom mérkőzésükön gólképtelennek bizonyultak. Akkor egy döntetlennel és két vereséggel zárták a tornát. Tavaly a Konföderációs Kupán három vereséggel végeztek, így tétmeccsen az első sikerüket aratták német földön.
Gólszerző(k): Nakamura (26.) ill. Cahill (85., 89.) Aloisi (91.)
Csere: Bresciano helyett Tim Cahill (52.), Moore h. Kennedy (61.), Wilshire h. Aloisi (75') ill. Cuboj h. Moniva (56.), Janagiszava h. Ono (79.)
Moniva h. Oguro (91')
Sárga lap: Mijamoto (31.), Takahara (39.), Moniva(68.) ill. Grella (34.), Moore (58.), Cahill (70.) |
D csoport- 1. forduló
Angola- Portugália 0-1
A portugálok aranygenerációja 2002-ben csúnyán leégett a világbajnokságon, majd a 2004-es Eb-ezüsttel gyakorlatilag ki is öregedett az a garnitúra. Luis Figo azért maradt, hozzá egy rutinos törzsgárda a fiatalokkal, Tiagóval vagy Cristiano Ronaldoval, valamint a brazilból portugállá lett Decóval kiegészülve bárkire veszélyes csapatot alkotnak. A négy éve a Canarinhával vb-t nyert Luis Felipe Scolari kapitány azonban Angola ellen nem számíthatott a Bracelona sérült játékmesterére.
Ami az ellenfelet illeti, ők egyrészt mindenkinek elmondták, aki meghallgatta őket, hogy mennyire örülnek annak, hogy egyáltalán ott lehetnek Németországban, másrészt jelezték, számukra az egykori gyarmattartók elleni találkozó a legfontosabb, és ennek megfelelően is készülnek a mérkőzésre.
A portugálok azonban nem bíztak semmit a véletlenre: nekirontottak elenfelüknek, Pauleta pedig néhány másodperc után megszerzehette volna a vezetést. A negyedik percben aztán már nem volt menekvés: kis gonoszsággal mondhatnánk, hogy Figo nagyjából három éve tudott utoljára megkerülni bárkit is, de most szépen futott el Jamba mellett és rúgatott gólt Pauletával.
Angola néhány perc után túltette magát a kezdeti megilletődöttségen, és a felbátorodott afrikaiaktól futotta néhány szép cselre, távoli lövésre, sőt, a nemzeti gólrekorder Akwa révén még egy balul sikerült, majd egy valamivel veszélyesebb ollózási kísérletre is.
Ezzel együtt a pályán a portugálok akarata érvényesült: Figoék elsősorban hosszú indításokkal igyekeztek zavarba hozni az afrikaiak védelmét, ami aztán nemegyszer sikerült is nekik, de a kapu előtt kissé nagyvonalú megoldásokat választottak, a rendkívül aktív Cristiano Ronaldo pedig fejjel a kapufát találta el. Az angolaiak mezőnyben szépen adogattak, ám el-elvesztek a szépségben, illetve bátor, de pontatlan lövésekkel ijesztgették egykori kenyéradóikat.
A második félidő eleje annyiban különbözött az elsőtől, hogy Angola annyira sem tudta megtartani a labdát, mint korábban. Minderre a portugálok is ráéreztek, így kényelmesebb üzemmódba kapcsolva próbáltak egy-két helyzetet kialakítani, de igyekeztek nem megszakadni az erőlködéstől. A legjobban igyekvő és kissé elfáradó Cristiano Ronaldót még le is hozta Scolari, ahogyan a másik oldalon kollégája is az elöl egyedül őrlődő “ollókirályt”, Akwát.
A közönség a félidő derekán előbb hullámozni, majd fütyülni kezdett, miután az afrikaiak nem tudtak, a portugálok nem akartak különösebben küzdelmes futballt játszani. Így a találkozó szép lassan dögunalmas labdázgatássá fajult. A nézőnek egyre inkább az volt az érzése, hogy a szünetben megegyezett a két csapat, hogy a nyilvánvalóan képzettebb Portugália nem veri tönkre volt gyarmatát, amely cserébe viszont meg sem próbál majd borsot törni a nagy testvér orra alá.
Az utolsó percben aztán a csereként beállt Maniche még elengedett egy veszedelmes távoli löketet, de mindez már nem osztott, nem szorzott: a hármas sípszóra felébredő portugál drukkerek boldogan konstatálhatták, hogy csapatuk megszerezte a három pontot, míg az angolaiak egy félidőnyi lelkes futballt máris elkönyvelhetnek ezen a vébén, és nem biztos, hogy ennél sokkal többért jöttek Németországba.
Gólszerző(k): Pauleta (4.)
Csere: Akwa helyett Mantorras (60.), C. Ronaldo helyett Costinha (60.), Ze Kalanga helyett Edson (70.), Petit helyett Maniche (75.), Figueiredo helyett Miloy (81.), Tiago helyett Hugo Viana(84.)
Sárga lap: C. Ronaldo (26.), Jamba (28.), Loco (45+2.), Macanga (52.), Nuno Valenta (80.) |
D csoport- 1. forduló
Mexikó- Irán 3-1
A találkozó előtt Ricardo Lavolpe mexikói szövetségi kapitány okozott némi meglepetést azzal, hogy Oswaldo Sanchezt a kezdőcsapatba nevezte. Az első számú hálóőr ugyanis szombaton tért vissza Mexikóból édesapja temetéséről, de vállalta a mérkőzést, így a közép-amerikaiak legerősebb összeállításukban futhattak ki a Frankenstadion gyepére. Az iráni szakvezető, Branko Ivankovic nem számíthatott Szattar Zaréra: a térdsérülést szenvedett védő számára véget ért a világbajnokság, helyére a Bochum középpályása, Moharram Navidkia kapott meghívót a tornára. Az irániaknál a csapatkapitány, mellesleg 109 találatával minden idők legjobb válogatottbeli gólszerzője, Ali Daei újabb rekordot döntött: 37 esztendősen és 82 naposan hazája legidősebb válogatott játékosa lett.
A találkozó enyhe mexikói mezőnyfölénnyel kezdődött, köszönhetően annak is, hogy Borgettiék három csatárral és négy középpályással álltak fel, míg az ázsiaiak hamar visszazártak és gyors ellentámadásokkal kísérleteztek a széleken Mahdavikia és Karimi révén, egy darabig meglepő sikerrel. Néhány iráni lehetőség után azonban a mexikóiak fölénye már helyzetekben is megmutatkozott, és a 28. percben kis szerencsével a vezetést is megszerezte a Lavolpe-legénység. Csakhamar azonban az irániak is betaláltak, és a félidő hajrája már egyenlő erők sok hibával tarkított küzdelmét hozta.
A mexikói kapitány is érezte, hogy esélyesebbnek tartott csapatának többet kell tennie a győzelemért, így kettőt is cserélt a szünteben. Hat perccel később aztán valószínűleg meg is bánta mindezt, hiszen Jared Borgetti megsérült, őt is le kellett hozni, amivel nagyjából ki is merültek Lavolpe variációs lehetőségei.
Ez aztán meg is látszott a mexikóiak játékán: hiába kerültek ugyanis egyre nagyobb fölénybe, valamirevaló helyzetet nem tudtak kialakítani. Az irániaknak viszont minden erejét lekötötte a szervezett, fegyelmezett védekezés, az elöl őrlődő Ali Daei támogatására már nem futotta részükről, így jóformán valamirevaló támadást sem vezettek.
Már-már úgy tűnt, Mexikó kénytelen lesz megelégedni egy ponttal, de Mirzapur kapus és Rezaei megkönyörült a közép-amerikaiakon, Omar Bravo pedig könnyelműségüket kihasználva megszerezte második találatát is. A gól kissé meg is zavarta Iránt, így egy végre hibátlan támadás végén Zinha meg is duplázta a mexikói előnyt.
Az utolsó tíz percben az ázsiaiak még megpróbálkoztak a szépítéssel, ám a javarészt átbekkelt első harmincöt perc után már nem tudtak felpörögni, Marquezék pedig esélyt sem hagytak nekik a szépítésre. Mexikó így kis szerencsével hozta a kötelező győzelmet, de maradéktalanul elégedettek nem lehetnek a mutatott játékkal.
Gólszerző(k): Bravo (28.), Golmohammadi (36.), Bravo (75.), Zinha (79.)
Csere: Franco helyett 7 Zinha (46.), Torrado h. 23 L. Perez(46.), Borgetti h. 17 Fonseca (52.), Karimi h. Madanchi (63.), Noszrati h. Borhani (81.)
Sárga lap: Torrado (19.), Nekounam (55.), Salcido (91.) |
C csoport- 1. forduló
Szerbia és Montenegró- Hollandia 0-1
Ilija Petkovics szerb-montenegrói kapitány az utolsó pillanatban kihagyta a kezdőcsapatból a középpályás Ognjen Koromant, helyette a védekezőbb felfogású Nenad Djordjevics kapott bizonyítási lehetőséget.
Az első percekben leginkább csak tapogatózó játék folyt a pályán, az viszont feltűnt, hogy a hollandok lesreállítással próbálják főleg megállítani a két veszélyes szerb csatárt, Kezsmant és Milosevicset.
Valamivel több mint negyedóra elteltével a holland együttes megszerezte a vezetést: van Persie kiugratta Arjen Robbent, a villámgyors Chelsea-szélső lefutotta a védőket, majd a kapuba lőtt.
Hatalmas taktikai csata folyt a pályán, de továbbra is a hollandok voltak veszélyesebbek. Leginkább a gólszerző, Robben volt elemében, aki többször is jó lövéssel próbálkozott.
Petkovics kapitány ráérzett védelme gyenge pontjára, le is hozta Nenad Djordjevicset, aki képtelen volt élni a bizalommal, helyére az eredetileg a kezdőbe jelölt Koromant küldte be. Az új ember egyből egy életerős lövéssel jelezte, kár volt őt a kispadra tenni.
A szünetben újra cserélt a szerb kapitány, Milosevics már nem jött ki a társakkal a második félidőre, helyette a 202 centis center, a több klub által is csábított Nikola Zigics lépett pályára.
A csere ellenére sem tudtak a szerbek váltani, továbbra is jól zárt a holland védelem. A másik oldalon a két szélen viszont többször a védők mögé kerültek a „tulipánosok”, főleg Robben volt nagyon aktív, rengeteget vállalkozott.
Van Basten tanítványai főleg kontrákkal próbálkoztak, de a végjátékba rendre hiba csúszott. Bár a hollandok annyira talán ezt mégse bánták, hiszen Robben találatával megnyerték a mérkőzést, és ez a győzelem nagyon fontos lehet a végelszámolásnál.
Gólszerző: Robben (18.)
Csere: N. Djordjevics helyett 7 Koroman (43.), Milosevics h. 19 Zsigics (46.), Van Bommel h. 6 Landzaat (54.), Kezman h. 21 Ljuboja (67.), Van Nistelrooy h. 7 Kuyt (69.), Mathijsen h. 3 Boulahrouz (86.)
Sárga lap: Sztankovics (34.), van Bronckhorst (56.), Koroman (64.), Dragutinovics (81.), Heitinga (85.), Gavrancsics |
C csoport- 1. forduló
Argentína- Elefántcsontpart 2-1
A találkozó előtt José Pekerman argentin kapitány némileg kihúzta a gyufát a szurkolóknál, miután csak a kispadra ültette le a sérüléséből még nem tökéletesen felépült csodagyereket, Lionel Messit és a rutinosabb Hernán Crespónak és Javier Saviolának szavazott bizalmat. Elefántcsontpartnál nem volt meglepetés: az afrikaiak a lehető legerősebb összeállításban kezdték a meccset.
Negyedórán át jó iramú, kiegyenlített mezőnyjáték folyt, aztán azonban gólt szerezhetett volna a dél-amerikai csapat, ám Hermans partjelző úgy döntött, hogy Tizié kapus még azelőtt kikaparta Ayala fejesét a kapuból, hogy a labda teljes terjedelmével áthaladt volna a gólvonal felett. Egy biztos: jó szeme lehet a belgának...
Tíz perccel később aztán Crespo szemfülességének köszönhetően a vezetést is megszerezte az Albiceleste, de ezt követően aktívabb lett Elefántcsontpart. Különösen Akale volt elemében a balszélső helyén, Maxi Rodrigueznek és Burdissónak meg is gyűlt vele a baja rendesen. Több helyzetet is kihagyott az afrikai válogatott, az argentinok viszont Riquelme remek kiugratását követően Saviola révén megduplázták az előnyt – Pekerman választását tehát 38 perc alatt igazolta az élet.
A második félidőre Elefántcsontpart mintha némileg belenyugodott volna, hogy ma már nem okoznak meglepetést, illetve az argentinok taktikusan visszaálltak és nem engedték, hogy az afrikai szélsők a védelem mögé kerülhessenek. Riquelméék igyekeztek gyors ellentámadásokat vezetni, de ha nem sikerült lerohanniuk az Elefántokat, nyugodtan, a labdát megbecsülve futballoztak.
Az afrikaiaknak huszonöt perc – és két csere - kellett az első valamirevaló lehetőséghez a második félidőben, de akkor Drogba rögtön két nagy helyzetet is kihagyott. Az utolsó negyedórára Pekerman lehozta mindkét gólszerzőjét, és az argentinok már azt hitték, zsebben van a meccs – Riquelme például a már fénykorán túljutott Galaschek Péter kényelmesen hűvös eleganciájával osztogatta a labdákat.
A dél-amerikaiak addig-addig kényelmeskedtek, míg a 82. percben Drogba sokadik helyzetéből be nem vágta a szépítő gólt. Maxi Rodriguez válaszul lőtt egy lesgólt, az Albiceleste pedig elkezdett odafigyelve védekezni. Az elefántcsontpartiak így hiába mozgósítottak hatalmas erőket, egy komolyan a meccsre koncentráló argentin csapat ellen már nem volt esélyük az egyenlítésre.
Gólszerző: Crespo (24.), Saviola (38.), Drogba (82.)
Cserék: Kalou h. Dindane (56.), Akalé h. B. Koné (62.), Crespo h. Palacio (64.), Saviola h. L. Gonzalez (76.), Keita h. A. Koné (77.), Riquelme h. Aimar (90+2.)
Sárga lap: Saviola (41.), Heinze (49.), Eboué (61.), L. Gonzalez (81.), Drogba (90+1.)
|
B csoport- 1. forduló
Trinidad és Tobago- Svédország 0-0
A trinidadi válogatott kapuját a veterán Shaka Hislop őrizte, ugyanis az eredetileg a kezdőcsapatba jelölt hálóőr, Kelvin Jack a bemelegítés során megsérült.
A svéd együttes kezdte aktívabban a mérkőzést, Henrik Larsson már a 4. percben kiváló helyzetből lőhetett szabadrúgást, ám próbálkozása elkerülte a kaput.
A folytatásban sem nagyon tudtak kijönni a karibiak a saját térfelükről, Shaaban kapus akár a büfébe is kiugorhatott volna, annyira nem volt dolga. Igaz, a másik oldalon Hislopnak sem kellett bravúrt bemutatnia.
Félóra eltelte után valamennyire magukra találtak a trinidadiak, Edwards végre egy jó kapuralövéssel is próbálkozott, Shaaban először bizonyíthatta tudását.
A játékrész vége felé a játék főleg a trinidadi kapu előtt zajlott, de Larsson és Wilhelmsson sem tudta bevenni a rutinos Hislop hálóját. Előbbi kapu fölé fejelt, utóbbi lövését azonban a trinidadi kapus védte. Sőt, Hislop Ibrahimovic löketénél is a helyén volt.
A karibi válogatott támadásaiban ellenben semmi elképzelés nem volt, Yorke a középpályáról nem tudta támogatni az egyedüli csatárként árválkodó Stern Johnt.
Avery Johnnak szinte ki sem kellett volna jönnie a második félidőre, ugyanis 28 másodperc után már mehetett is vissza az öltözőbe: a védő csúnyán belecsúszott Wilhelmssonba, és Maidin nem habozott, azonnal felmutatta a trinidadinak a második sárga lapot.
Leo Beenhakker nem sokkal később cserélt, ám némi meglepetésre nem védőt, hanem csatárt hozott be a pályára, Avery John pótlását a kezdőcsapaton belüli átszervezéssel oldotta meg.
Az emberhátrányban játszó trinidadiak ellenben kis híján megszerezték a vezetést, ám Glen lövésénél megmentette az európai gárdát a felső kapufa. Sőt, kontrát is indítottak, Ibrahimovic lövését bravúrral védte Hislop.
A svéd kapitány, Lars Lagerbäck ellenben még támadóbb szelleművé tette csapatát, Allbäck személyében a harmadik csatár került be az együttesbe. A támadó felállás ellenére a svédek nem igazán tudták áttörni a szívósan védekező karibiak hátsó alakzatát, ha pedig mégis sikerült, akkor ott volt a remekül védő Hislop.
Az utolsó tíz percben végre azt játszották a skandinávok, amit végig elvárt volna tőlük a szakvezetés, de a trinidadiak továbbra is hősiesen védekeztek. Ez elég volt arra, hogy döntetlent érjenek el egy félidőt tíz emberrel játszva az esélyesebb svédek ellen.
Gólszerző:–
Csere: Svensson helyett 20 Allbäck (62.) Wilhelmsson helyett 18 Jonson és Linderoth helyett 16 Källström (79.) ill. Samuel helyett 13 Glen (53.), Theobald helyett 9 Whitley
Sárga lap: Larsson (90.) ill. A. John (16. 46.), Yorke (74.)
Kiállítás: A. John (46.)
|
B csoport- 1. forduló
Anglia- Paraguay 1-0
Álomszerűen kezdtek az angolok, a harmadik percben David Beckham szokásához híven veszélyesen ívelt középre egy szabadrúgást, Michael Owen már bólintott volna, ám megelőzte őt a dél-amerikaiak veterán védője, Carlos Gamarra, aki a bal alsó sarokba csúsztatott.
A paraguayiak még fel sem ocsúdtak a kapott gólból, egy kifutásnál megsérült kapusuk, Justo Villar. A hálóőr nem is tudta folytatni a mérkőzést, Aldo Bobadilla állt be a csapatba. A világbajnokságok történetében még soha nem kellett ilyen korán kapust cserélni.
Az angol együttes továbbra is nagyon agilis volt, a paraguayiak képtelenek voltak átjönni a félpályán. Paul Robinson, az európai együttes kapusa először a 14. percben ért labdához…
A 18. percben végre a paraguayiak is tanújelét adták annak, hogy nem csak statisztának érkeztek az angol gálaműsorra, Paredes azonban nem találta el a kaput lövésével.
A játékrész második felében az angol csapat már nem igazán erőltette a támadásokat, Paraguay pedig képtelen volt váltani, ebben az időszakban nem alakultak ki helyzetek.
Az utolsó percekben előbb Beckham lövése kerülte el a csereként beállt Bobadilla kapuját, míg a paraguayiak egyetlen veszélyes helyzetet Valdez puskázta el, aki kevéssel lőtt a jobb alsó sarok mellé.
A második félidő elején Sven-Göran Eriksson némi meglepetésre lekapta Michael Owent a pályáról, helyette a remek rúgótechnikával rendelkező Stewart Downing került be a csapatba.
Anibal Ruiz szövetségi kapitány bő egy óra után újabb támadót vetett be Santa Cruz és Valdez mellé, az előző világbajnokságon két gólt is szerző Nelson Cuevas személyében.
Ennek ellenére továbbra is az angolok birtokolták többet a labdát, Santa Cruz egyszerűen meg sem tudott mozdulni az angol védők gyűrűjében. Leginkább Paredes és Valdez próbált tenni valamit az eredményességért.
Ők sem voltak azonban képesek bevenni Robinson hálóját, így az angol válogatott – ha nem is túl meggyőző játékkal – megnyerte első csoportmérkőzését, ám a következő mérkőzéseken mindkét együttesnek többet kell nyújtania…
Gólszerző(k): Gamarra (3. -öngól)
Csere: Villar helyett 22 Bobadilla (7.), Owen helyett 20 Downing (56.), Bonet helyett 23 Cuevas (68.), Toledo helyett 2 Nunez (82.), J. Cole helyett 16 Hargreaves (83.)
Sárga lap: Gerrard (19.), Valdez (22.), Crouch (63.) |
A csoport- 1. forduló
Lengyelország- Ecuador 0-2
A lengyelek egyetlen vérbeli csatárral, a Celticben futballozó Maciej Zurawskival kezdtek, a talányos irányító, Miroslaw Szymkowiak viszont bizalmat kapott Pawel Janas kapitánytól. Ecuador csapatából némi meglepetésre kimaradt a Perugiában és Valladolidban is megfordult rutinos csatár, Ivan Kaviedes, akinek a helyén a katari bajnokságban edződő gólvágó, Carlos Tenorio kapott lehetőséget.
A szinte hazai pályán játszó európai válogatott a kezdés után nekirontott ellenfelének, de csakhamar az ecuadoriak is megtalálták egymást a pályán, így a szemnek kellemes gurigázással haladt előre mindkét csapat, míg egy-egy pontatlan átadás vagy jó ütemű belépő véget nem vetett az akcióknak. Arra azonban mindkét gárda kínosan ügyelt, hogy nehogy túlzottan kinyíljanak hátul, így csak egy-egy szélen történő elfutás vagy szabadrúgás okozott kisebb izgalmakat.
A 21. percben aztán a lengyel védők kissé elbambultak De La Cruz bedobásánál, Carlos Tenorio pedig egy remek fejessel meghálálta a bizalmat Suárez kapitánynak. Ugyanő néhány perc múlva gólpasszt is adhatott volna, ám Delgado az ötösről a kapu fölé bírt bombázni.
A szétszórt lengyel védelemnek két figyelmeztetés sem volt elég, de szerencséjükre kisvártatva a tizenhatoson belül egyedül hagyott De La Cruz is pontatlanul célzott. A félidő végére aztán kicsit összekapták magukat Zurawskiék, de hiába járatták még többet a labdát az ecuadori térfél közepén, komoly lehetőséghez így is csak a betömörülő és gyorsan leforduló dél-amerikaiak jutottak.
A második játékrészre a hátrányban lévő lengyel együttes feljebb tolta a középpályát, Krzynówek és Smolarek is felzárkózott az első félidőben elég magányos Zurawski mellé, és egy remek kiugratás után a balszélső szép gólt is lőtt – kár, hogy a japán bíró elhitte tévesen lengető partjelzőjének, hogy lesből esett a találat.
Lassan állandósult a lengyel jelenlét a dél-amerikaiak kapuja előtt, de az egyenlítő gól csak nem akart megszületni: az ecuadoriak betömörültek a tizenhatos elé, védelmüket pedig nem tudták széthúzni a keveset mozgó, és ritmusváltásokra alig képes lengyel támadók és a leginkább csak hátrafelé futballozó középpályások.
A 68. percben Janas mester ezért meg is húzta a maga “Tóth Balázs helyett Torghelle” – cseréjét: a védekező középpályás Sobolewski helyett a támadó Ireneusz Jelent hozta be. Közben Ecuador csatárt cserélt: jött Kaviedes, épp a gólja után nem sokkal tökéletesen láthatatlanná is vált Carlos Tenorio helyett.
A cserék azonban egyik oldalon sem hoztak változást: a lengyelek egy a vébére tésztakúrával készült közép-európai válogatott lassúságával mozogtak (plusz Szymkowiak még el is kedvetlenedett és sorra szórta el a labdákat), Ecuadornak pedig szemmel láthatóan megfelelt az 1-0 is. Egy jó kiugratás után aztán Kaviedes azért rúgatott egy gólt Delgadóval, bebiztosítva a győzelmet. A végére még maradt két lengyel kapufa és két helyzet, de Bem apó így is szomorúan csörgette volna kardját, ha látja, milyen erőtlenül futballoztak az övéi, akik ezzel igencsak messze is kerültek a továbbjutástól. Luis Fernando Suarez ecuadori kapitánynak viszont csak amiatt főhet a feje, hogy Costa Rica ellen melyik remek formában lévő csatárát ültesse a kispadra.
Gólszerző(k): C. Tenorio (24.), Delgado (81.)
Csere: Sobolewski 21 Jelen, Krzynowek helyett 5 Kosowky (77.), Zurawski helyett 22 Brozek (84.), ill. C. Tenorio helyett 10 Kaviedes (65.), Hurtado helyett 2 Guagua, Delgado helyett 6 Urrutia (83.)
Sárga lap: Smolarek (36.) ill. Hurtado (31.), Méndez (70.)
|
A csoport- 1. forduló
Németország- Costa Rica 4-2
A meccset Costa Rica kezdte, és az első akciót is a közép-amerikaiak vezették. A házigazda előbb Frings megpattanó lövésével veszélyeztetett, majd a 6. percben a történelmi kontinuitás jegyében Phillippe Lahm nyesett ugyanolyan parádés gólt a tizenhatos bal sarkáról, mint a Nationalelf korábbi balhátvédje, Andreas Brehme 1990-ben a hollandok elleni nyolcaddöntőn.
Mielőtt azonban felszabadult, lelkes futballra térhettek volna át a lassan megnyugvó németek, Wanchope jól lépett ki a leshatáron (a védők meg rosszul), és a 12. percben 44. válogatottbeli góljával kiegyenlített. Ám a házigazda kisvártatva újra vezetést szerzett, miután Klose jól vált le emberéről az ötösön és a hálóba passzolta Schweinsteiger labdáját.
Az újabb fordulattól mindkét csapat megrettent egy kicsit: a Costa Rica-iak elkezdtek jobban odafigyelve és szorosabban védekezni, míg a németek próbáltak nem kinyílni még egyszer, amitől a támadásaik is körülményesebbé váltak, így hamar alábbhagytak az izgalmak. A szünetig már csak Wanchope és Gomez egy-egy – tévesen – lesen megállított kiugrása és Podolski szabadrúgása, valamint Metzelder közeli, pocsék lövése borzolta a kedélyeket.
A második játékrész óriási Costa Rica-i helyzettel kezdődött, de hamar visszavették a kezdeményezést a házigazdák, akiknek azonban továbbra sem sikerült a jól megszervezett közép-amerikai védelem mögé kerülniük, így alig kerültek helyzetbe. A szórványos gyors akciók egyike után azonban Klose ennek ellenére kis szerencsével növelni tudta a német előnyt.
Támadgatott tovább Németország, de a 73. percben Wanchope újabb leshatáron történő kiugrását követően szépített Costa Rica, így ismét volt miért izgulniuk a hazaiaknak. Podolskiék továbbra is mentek előre, próbálkoztak, de kevés eredménnyel. Szépen tartották viszont a labdát, így a közép-amerikaiaknak jóformán esélyük sem sok maradt az egyenlítésre, sőt, Frings egy botrányosan nagy góllal végképp be is biztosította a sikert.
A németek ugyan végül többé-kevésbé magabiztosan oldották meg a - nem könnyű - kötelező feladványt, de ha szeretnének valamirevaló eredményt elérni a vébén, imádkozniuk kell Ballack gyors gyógyulásáért (Borowski ugyanis gyenge helyettesnek látszik), és meg kell tanulniuk tisztességesen játszani a lescsapdát. A jól küzdő, de néhány nagyot hibázó Costa Rica-iaknál erősebb csapatok ellen ugyanis várhatóan nem lesz ennyi lehetőségük.
Gólszerző(k): Lahm (6.) Klose (17., 61.) Frings (87.) ill. Wanchope (12., 73.)
Csere: Borowski h. 5 Kehl (72.), Klose helyett 10 Neuville (79.) ill. Martinez helyett 2 Drummond (67.), Solis helyett 7 Bolanos (77.), Schneider h. 22 Odonkor (90+1'), R. Gomez h. 14 Azofeifa (90+2')
Sárga lap: Fonseca (31.)
|
A csoportmérkőzések összefoglalóit tesszük fel ide, várjuk a hozzászólásokat!
Juvenito és Juventina |
[50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
